Nem más mint a világ leghíresebb újbora, egyenesen Franciaország szívéből!
A nálunk is -újból egyre nagyobb népszerűségnek örvendő- Márton-napi vígasságok idejére, november közepére, befejeződnek a mezőgazdasági munkák a földeken.
Véget ér a szüret minden terményt eltárolnak télire és a legkorábban beszüretelt borok is lassan kiforrnak a pincékben. Nincs ez másképp a világ többi részén, így Franciaországban sem. A szőlőtermelő vidékeken ilyenkor az újborral, a friss év első boraival koccintanak a gazdák az adventi elcsendesedés előtt. Bár az újborok minden szempontból teljes értékű borok, fiatalságukat, kócosságukat nem tudják véka alá rejteni, hiszen ha kiforrni volt is ugyan idejük, a megnyugváshoz, összeéréshez és az igazán élvezetes zamatok kialakulásához még jó pár hétnek, hónapnak kell eltelnie. Az újborok ráadásul, legalábbis mifelénk, jellemzően rendkívül könnyű, illatos fehér, esetleg rozéborok szoktak lenni. Hogy mégse maradjanak az újborok rajongói és mi magunk se friss vörösbor nélkül, az elmúlt 200 de főleg az elmúlt 50 évben a világot szép lassan, meghódította ez a francia borkülönlesség, olyannyira, hogy igazi stílusteremtőként ma már számos helyen követik, másolják.
Beaujolais, akárcsak Tokaj, Champagne, Toszkána, vagy Bordeaux, egy borvidéket jelöl. Ez a 10.000 hektárnyi borvidék, a nála sokkal ismertebb és nagy presztízsű Burgundiától délre, a gasztronómia fővárosaként is elhíresült Lyon-tól pedig északra helyezkedik el, 99%-ban kékszőlő, következésképp vörösbor készítő vidék. Fő fajtájuknak a Gamay, azaz a Gamay Noir tekinthető. Ebből, a kicsit a mi kékfrankosunkra is emlékeztető fajtából 12 appelációban, mintegy 100 településen igen ízletes, közepes testű, klasszikus eljárással készített vörösbor is készül, ezeket hívjuk Cru Beaujolais-knek. Olyan hangzatos nevű falvak, és dűlők adják ezeket a borokat mint Moulin-á-vent (Szélmalom), vagy épp Saint-amour (Szent szerelem).
Azonban semmiképp sem összekeverndő a kettő, hiszen a Beajolais NOUVEAU, tehát az „új” bozsolé, nem ez hanem egy úgynevezett hidegpréseléssel és szénsavmacerációs eljárással „gyorsított” borkészítés. A gamay szőlő fürtjeit ilyenkor egészben préselik és szó szerint szénsavval macerálják, hogy az erjedés minél gyorsabban végbemenjen. Az eredmény pedig? Nos egy semmivel össze nem téveszthető, friss, fiatalos üde, könnyű, kékes-ibolyás színben pompázó, csillógó vörösbor amelyből áfonyás, kakaós, cseresznyés, feketeribiszkés, egyszersmind néha banános, fügés, akár érett körtés illatok és ízek áradnak. Bár egy teljesen száraz jó savakkal bíró üde borról van szó, a gyümölcsössége, kirobbanó frissessége miatt szinte édesnek hat. Jobb szőlőt nem is találhattak volna ki a bozsolénak! A gamay csersavban rendkívül szegény, ezért a többi, tanninos vörösbornál optimális várakozási időre itt semmi szükség. A must szürettől számítva alig 6-8 hét alatt kész borrá erjed. Mivel frissen fiatalon fogyasztandó az egyik legőszíntébb bornak is szokták titulálni, hiszen nem sminkeli retusálja sem a hordó, sem az idő. Az ezerkilencszázas évek második felétől a szállítás felgyorsulásával a Nouveau is elindulhatott világhódító útjára. Minden év novemberének harmadik csütürtökén szabad csak forgalomba hozni, egységesen, világszerte. Megszámlálhatatlan ünnepség, fesztivál kerül megrendezésre a világon mindenütt a tiszteletére. A legőrültebbek talán a Japán bozsolé-rajongók, akik nem restek dézsányi újborban meg is fürödni.
A bozsolé eltehető ugyan akár 1-1,5 évig is de miért is tennénk ilyet? Ilyenkor kell és ilyenkor jó inni! Amerikában egyre gyakrabban kerül a november végi hálaadás napi asztalra, míg a világ többi részén gasztro-rajongók szívesen isszák akár a szintén dél-burgundi Coq-au-vin (vörösboros kakas), akár egy jó borban posírozott körte mellé!
A Winehub kínálatában ezúttal – rendkívül limitált mennyiségben – a Chateau de la Tour de l’Ange kiváló bozsolé nouevau-ját hoztuk el nektek, amely minden mozzanatában sugározza ezt az imádnivaló életérzést!
Hölgyeim és uraim,
Le Beaujolais nouveau est arrivé!